Sokat gondolkoztam ennek a blogposztnak a megírásán. Egy szinten lehet megosztó, lehet snassz, lehet általános igazságokat leíró. Mégis úgy gondolom, érdemes megosztanom Veletek, milyen akadályokba is ütközhet egy oktató is heti szinten, őszintén. Nyilván mindez a saját életemre levetítve, egy kis szelet az egészből.
Hálás vagyok, hogy napi szinten sok csodás emberrel oszthatom meg eddigi tanulmányaimat, gondolataimat a stúdióban. Ez a "feladat" azonban rengeteg felkészülést és önismeretet igényel. Sokszor esténként még órák után olvasok jóga anatómiát, nézek videókat újabb kihívásokról, vagy éppen olvasom kedvenc jógásaim legújabb posztját. Alapvetően egy jó oktató szerintem egy adó személyiség. Ahhoz viszont, hogy ez az adás létrejöjjön, sok figyelmet kell szentelni egy oktatónak befelé. Töltődni a szabadban, más mozgásformákban, más oktatóknál órákon, kurzusokon. Az a bizonyos balance, ami az adok és töltődök között van, egy vékony jégréteg. Külső szemlélőként lehet ez még fel sem tűnt Neked, kedves jógázó, de rengeteg munka van benne. A folyamatos helytállás és maximalizmus pedig ránk, oktatókra is nagy nyomást gyakorol. Így történik az néha napján, hogy lemerülünk mi is és bizony ilyenkor kialakul egy-egy sérülés is. Kibillent az a bizonyos balance egy irányba, amit újra vissza kell állítani. Ez pedig egy olyan munka, ami az órákon és a termen kívül zajlik egy oktató életében. Szerencsére én azt tapasztalom, hogy kellő önismerettel és persze szakmai segítséggel (mint pl. gyógytornász, masszőr, kineziológus) hamar orvosolni lehet mindent (igen, az oktató is jár más szakemberekhez..:) ).
Szerintem pont ettől vagyunk emberek, hogy látjuk, mik a határaink, néha átlépjük azokat, ha pedig támogatásra van szükségünk, nem szégyellünk segítséget kérni!
Nézd meg instagramon a FLOW YOGA videót, melyet feltöltődés céljára szoktam alkalmazni:
@inverzyogastudio
Szeretnéd felvenni velem a kapcsolatot?
@mona.angyan