“Ez az Út a régi életemből és mintákból való kisétálást szimbolizálja..”

Olvasási idő: 8-10 perc

Tizenéves korom óta él a fejemben a kép arról, hogy egyszer elmegyek a Camino

valamelyik útjára.

Több, mint 20 éve gyökeret vert a fejemben a gondolat, és nem tudom

telt-e el úgy nap - de hét biztos nem - hogy ne gondoljak rá valamilyen szinten.

Néha intenzívebben, néha csak hátul mocorgott - volt, hogy az útra magára gondoltam és volt,

hogy arra, milyen lehet ott a csillagos égbolt.

2024 februárjában ismét bekopogott az a bizonyos érzés - ezúttal pár nappal később már

100% biztossá vált, hogy idén elindulok.

Itthon sokszor úgy emlegetik, hogy ‘A Camino’

, holott nem egy útról beszélünk. Vagy

20 féle különböző út ágazik szerte Spanyolországban, zömében egy helyre, Santiago városába érkezve. Nekem egy biztos érzésem volt: természetet szeretnék, erdőket,

hegyeket és tömeg-mentes tájakat, utakat, hogy egész álló nap zavartalanul bámulhassak ki

a fejemből séta közben. Végeztem egy kis kutatómunkát az utakat illetően és végül a

rendelkezésre álló időt és erőforrást is figyelembe véve a Camino Primitivo útjára esett a választásom. Ez az út tulajdonképpen a Camino gyökere, az Eredeti Út, az első mind közül.

Itt sétálgatott először végig II. Alfonz király a 9. században Santiago városába sietve, hogy

azonosítsa Szent Jakab maradványait. Gyanítom ő nem állt meg útközben a helyi

Pulpería-ban polipot majszolni, meg asturiai Sidra-t iszogatni - bár… minden lehetséges.

A Camino Primitivo Asturia városából, Oviedo-ból indul. Végigszeli az asturiai vidéket, a

csodálatos Kantábriai-hegységet, átvezet az elképesztő energiákkal rendelkező Ruta de los

Hospitales-en, majd Galicia eukaliptusz erdeibe érve halad tovább a célállomás felé.

Itthon nem sok mindenkinek meséltem arról, hova készülök, megkíméltem magam a

magyar mentalitásból fakadó reakcióktól. A spanyoloknak a Camino a kultúra része, ismerik

és szeretik északon, délen, keleten, nyugaton. Van aki a túráért érkezik, van aki

zarándokként, van akinek a nyaralása része és van aki önmagával szeretne mélyebben

találkozni a megtett kilométerek alatt. Egy biztos: eszükbe sem jut bármilyen negatív ítélet

akár az utakkal, akár a rajta haladókkal kapcsolatban.

Én is kaptam itthon rengeteg szeretést és támogatást.

De azért előkerültek a kedves magyar reakciók is, egyik kedvencem a következő volt: “Hahh

én ilyen divat utakra nem járok”

… Bizony mindenki a saját valóságából indul ki.

Ha ez a csodálatos asturiai vidék a vadlovakkal, a fölöttem szálló óriás sasokkal, a hegyen

megjelenő szivárvánnyal, a napfelkelték simogatásával, a zarándok társak sokszínűségével

és az itt köttetett barátságokkal divatnak számít… akkor a Dolomitok, meg a Rax nem tudom micsoda. :D

Amúgy meg ki a *** sétálgat le divatból alaphangon 320 kilométert?

Ezek szimplán elnyomott belső félelmekből fakadó bírálatok.

A másik kedvencem a “Miért mész, megvilágosodni?”

Na ennyit a magyarokról :)

Bennem egy dolog motoszkált, mint cél: egész nap sétálni akarok. Nem volt rá ennél

különösebb okom, nem mondtam fel, nem szakítottam, nem voltam életközepi válságban,

nem kerestem - végre - válaszokat, szimplán éreztem, hogy hív a természet és ez a legjobb

dolog amit tehetek magamért. Nem voltam tapasztalt túrázó, nem voltak elvárásaim sem

magamtól sem az úttól, de valamiért ott voltam és napi 20-30 km-ket gyalogoltam kifele

bámulva a fejemből. És ez valami elképesztően csodálatos érzés volt! “Nem vagyok

vallásos”, de valamiért többször kis kápolnák mellett találtam magam megpihenni, és mindig

el is morzsoltam egy imát azért, hogy eljuthattam addig a pontig. És utána mindig azt

éreztem, hogy kaptam egy kis plusz erőt a tovább meneteléshez.

Tudom, hogy a csapból is az folyik, hogy légy hálás azért, amid van… de amikor napokon

keresztül magaddal vagy, néha a gondolataiddal és az érzéseiddel, néha pedig csak az üres

semmivel magadban, akkor annyira közel kerülsz magadhoz, mint még soha… én

legalábbis. Éreztem már hálát azért, mert érezni akartam, mert tudtam, hogy az jó… de ez

más volt… ez zsigeri, mély, csodálatos, feltöltő, igazi HÁLA.

Megerősödött bennem még valami, a HIT . Nem az a ‘hinni-akarok’ féle… hanem az az Ősbizalom féle. Ennek az útnak minden egyes lépése meg volt írva. Minden egyes mozzanata és pillanata. És óriási bizalmam lett abban, hogy Isten, az Univerzum, az Energia, hívjuk bárhogyan, pontosan akkor és úgy rendezi a dolgokat, ahogy azoknak lenniük kell.

Ott van a szabad akarat, mert eldönthetem, hogy jobbra, vagy balra fordulok, de mindkét út végül ugyanoda vezet majd.

Camino Primitivo

Amikor nekiindultam ennek a világomat megváltoztató kalandnak azt éreztem, azért jövök, mert semmi mást nem szeretnék csinálni, csak ahogy írtam éjt nappallá téve sétálni és csak lenni… már a nulladik nap elindult valami a mezőben, ami tudatta velem, hogy ez az Út a

régi életemből és mintákból való kisétálást szimbolizálja. Napról napra és méterről méterre

bizonyossá vált, hogy ezután már soha nem lesz olyan, amilyen előtte volt.

Az ennél személyesebb élményeim csak a naplómban fellelhetőek :)

Ha esetleg technikai részletek érdekelnek, akkor nyugodtan jelezzétek a stúdió felé és írok

egy kevésbé érzelemdús cikket a gyakran felmerülő kérdésekről is.

Horváth Dorina

Aerial oktató-energetikai kezelő